Az index címoldaláról: "EP-választás: narancs veszélyjelzés várható vasárnapra".

Tudjuk. Már csak a százalékos nagyság a kérdés.

Hogy hívják angolul Zuschlag János mobiltelefonját?

Cell-phone.

Felhívom a könyvelőnket, utánanéz, valóban nem ment be a bevallás, pótolja, visszaszól. Hívom az ügyvédet, most már tényleg minden OK, mehet a papírért.

Következő nap érkezik, csak udvariasságból kérdezem meg, hogy minden rendben ment-e, de ő a fejét csóválja: "hát, kekeckedtek egy kicsit". Kérdem, mit bírtak még kitalálni.Állítólag valamilyen adatváltozást nem jelentettünk be, ha jól rémlik, azt nem is lehetett a nyomtatványukon.

Mindegy, a lényeg, hogy megvan az összes dokumentum, gyorsan postára adom a paksamétát, az már meg sem lep, hogy egy elsőbbségi-ajánlott-tértivevényes levelet csak a postára adást követően egy héttel vesznek át a postán.

Szólok az ügyvédünknek, egy hét sem telik el, küld egy ügyvédbojtárt, a papírok rendben előkészítve, de a lelkére kötöm, ha bármi probléma van, hívjon, rosszat sejtek.

Elmegy, pár óra múlva jön ez első telefon, persze az illetékmentesség a téma, három mondatban összefoglalom, miért vagyunk rá jogosultak, már a második közepén érzem, hogy nehéz ügy, egy ügyvéd sosem fogja megérteni a pénzügy-számvitelt. Mindegy, úgy tesz, mintha fogná a dolgot, lerakjuk a telefont, majd hív, ha még így sem menne simán.

Öt perc sem telik el, csörög a telefon, baj van, mondja, az ügyintéző szerint nem adtunk be egy bevallást a 2006. évre vonatkozóan, ezért kiadhatja az igazolást, de azon fel kell tüntetni, hogy egy bevallás hiányzik, és így valószínűleg nem fogják elfogadni a pályázatnál. Mondom, biztos, hogy beadtuk, bár más volt a könyvelőnk, de emlékszem, hogy pótoltuk a hiányzó dolgokat, nézzenek utána.

Persze nincs meg a bevallás, az ügyintéző hajthatatlan: előbb pótolni kell, csak azután adják ki az igazolást. Mondom az ügyvédnek rendben, de legalább azt kérdezze meg, hogy lehet, hogy tavaly (2008-ban!!!) minden gond nélkül kiadták az igazolást, hogyhogy akkor nem látták a hiátust?

Már kint van a hivatalból, amikor újra rám csörög, megkérdezte, a hölgy azt mondta, hogy "náluk is emberek dolgoznak, ők is hibázhatnak"!!!! Majd még hozzáteszi - fiatal kora ellenére rafkós gyerek! -, hogy ekkor visszakérdezett: miért számít az emberi tényező, amikor minden gépen van náluk? Állítólag nem tudta kizökkenteni a nénit, aki megismételte, hogy náluk is emberek dolgoznak.

Előzmények: egy társadalmi szervezetnek is dolgozom, évek óta pályázunk az ITD Hungaryhez nemzetközi tagdíj hozzájárulásért, maga a dolog nem egy nagy vaszisztdasz: beadjuk a regisztrációs adatlapot (ez tavaly augusztus közepén volt), 90 napjuk van elbírálni (pozitíve megtörtént október végén), majd nem történik semmi (telefonálok november végén, mivanmivanmivan - megnyugtatnak, hogy sok a dolguk, kábé március környékén zárható le az ügy), egyszercsak megjön a szerződés (februárban), visszaküldjük (szinte azonnal, kell a pénz mihamarább), visszaküldik, meg egy tájékoztatót és néhány fénymásolt adatlapot a pénzügyi elszámoláshoz (március második hetében, április közepéig kapunk időt).

A "saját" dokumentációnk már régóta kész - számlamásolat (megegyezik az eredetivel - igazolva), tükörfordítás (igazolva), bankszámla-kivonatok (igazolva), az adatlap másolatok katasztrofális minőségűek, de szerencsére letölthetők a honlapról (kitöltve, aláírva) - már "csak" annyi kell, hogy beszerezzük az államigazgatástól a következő dokumentumokat: kivonat a Fővárosi Bíróságtól, az egyesület adatairól valamint nullás igazolás az APEH-tól, a VPOP-tól és a Fővárostól (ezt idén nem írja a Tájékoztató, de nem bízok semmit a véletlenre, istenuccse beszerezzük azt is). Nem egy könnyű futam, de felkészülök rá, négy darab két tanús meghatalmazás az elnök aláírásával, plusz aláírási címpéldány, személyi, lakcímkártya, anyám hüvelykenete, lélekben felvértezem magam, erős vagyok, mint a mexióki chili, nem érhet baj. Tőlem szokatlan módon nyitva tartásokat keresek a neten, szinte egy egész napom van az ügyintézésre, az élet szép, az állam én vagyok. Aztán majd leesik, de csak sorjában.

Egy plusz akció vár rám, a kivonathoz kell 100 Ft-os illetékbélyeg, fizikai fájdalom bemenni bármelyik postára, de van ötletem. Óbudáról indulok, a Bécsi út áll a város felé, csessze meg, a Kolosy téri posta kiesett. Nem baj, úgyis az Árpád-hídon megyek át Pestre, elkanyarodok az Eurocenter felé. Ott ér az első frász, csak 10 órakor nyitnak, 1:0 oda.

A Petneházy utcai APEH ügyfélszolgálat elég nagy, ha szerencsém van, a közelben tudok illetékbélyeget venni. Leparkolok, bemegyek az APEH melletti nyomtatványboltba, azért nincsenek illúzióim, az ajtót sem csukom be, a küszöbről kérdezem, árul-e bélyeget. A válasz "nem", de felvilágosít az eladó, hogy a Nyugdíjfolyósító postáján tudok venni.

Irány az APEH, egy tanácstalan hölgyön átnyúlva jutok sorszámhoz, kábé hatan állnak előttem, pörög az ügymenet, jól állunk. Sorra kerülök, illedelmesen köszönök, leülök, kiterítem a kártyáimat. Az ügyintéző nézi a meghatalmazást, és közli: én nem járhatok el az egyesület nevében. Kérdem miért. A válasz: nem vagyok sem a szervezet képviselője, sem alkalmazott, sem ügyvéd, sem könyvelő, sem rokona, sem boldog őse, sem ismerőse nem vagyok senkinek. Adrenalin indul, szerintem látszik a fejemen, a hölgy jön az adu ásszal - "nem én tehetek róla, így szól a törvény" - és már nyúl is az asztal bal sarkán fekvő jogszabályért, idegesen, de lemondóan válaszolok: "tessék hagyni, harminchét éve élek ebben az országban, tudom, hogy mennek a dolgok". Még hozzáteszem: "lehet, már nem sokáig". Ami természetesen nem azt jelenti, hogy nemsokára nem tudom, hogyan működik ez a...hagyjuk, miniszterelnök is bukott már bele abba a jelzős szerkezetbe, ami a fejemben jár. Az ügyintéző letaglóz, amikor megkérdezi, miért nem a könyvelőnk kéri ki elektronikusan az igazolást, nem mondok semmit, de nem vagyok meggyőződve, hogy normál ügymenetben az lenne a gyorsabb.

Annyi lélekjelenlétem még van, hogy megkérdezem, vajon a VPOP-nál is így mennek-e a dolgok, a válasz neutrális, azt ő nem tudja. Vörös a fejem, szinte remegek, ahogy összeszedem a papírjaimat. "Mindesetre köszönöm a segítségét" - mondom, azt hiszem, elköszönni elfelejtek. Vajon hogyan lehet visszaélni egy nullás igazolással, morfondírozok, főleg, ha keményen alátámasztom dokumentumokkal a "csaló" személyét, soha nem kapok rá választ.

Úgy döntök, kiszellőztetem a fejem és átmegyek a postára. Mindegyik - ez hármat jelent - ablaknál sor, választok egyet, majd átállok egy másikhoz, mint később kiderül, nem nyerek vele semmit. Nem unatkozunk, egy másik ablaknál két cigányasszony küzd valami űrlappal, kiabálnak, mint két rossz kofa, két évtizedes kocsmai tapasztalatommal egyből kiszúrom, hogy nem józanok, senki nem szól, a biztonsági őr kint az előtérben számolja a sarkokat.

Közben hívom a kollégámat, ugyan, járjon már utána, hogy a VPOP-nál érdemes-e próbálkoznom, pár perc alatt kideríti, hogy mehetek, remek, bár vannak fenntartásaim...

Autóba ülök, Boncz Géza bonmotja jár a fejemben: "most jön majd a barkochba, ki lő engem tarkóba". Én meg megyek a Markóba. A környéken lehetetlen parkolni, kifogok egy "hovaismegyek" sofőrt, együtt keringünk a környező utcákban. Végül leállok, kiszállok, felkapom a papírjaimat, a nyitva tartásos cetlim kiesik, fújdogálja a szél, beesik az előttem álló autó hátsó kereke mögé, majd le a földre, jó móka, gondolom, "Égiek" lennék, én is biztos ilyenekkel szórakoznék.

Gyerünk parkolójegyet venni, húsz méter az automata, nem vagyok felszerelkezve túl sok apróval, de csak tisztességesen, olyan még nem volt, hogy megússzak egy öt perces "túlparkolást". Persze belváros, 300 Ft egy óra, az most pont egy euró, Berlinben belvárosában ennyi a parkolás, csakhogy ők egy hangyányival többet keresnek, vége lesz-e valamikor ennek a rablásnak, kérdezném, de kész a válasz: soha, te naiv, hagyjuk is...

Dobom az első érmét - százas -, nem esik le, nem baj, majd a következő lelöki - az egy tízes - nem történik semmi, még egy ötöst beáldozok, ez egy rossz nap, hagyom a francba. Megyek a következőhöz, ha szerencsém van, most büntetnek meg, veszek egy órát, remélem elég lesz. Vissza a kocsihoz, két perc telt el, de már javítják a parkolóórát, pech a köbön. "Jó napot, szereli?", kérdezem az embert, egy nem túl udvarias igen a válasz, "akkor legyen magáé az a száztíz forint, amit az előbb dobtam be" - mondom vigyorogva, válasz nincs, talán nem örül, hogy nem örülhet az extra zsebpénznek.

Be a Bíróságra, zsebeket kiüríteni, nem csipogok, gyerünk az emeletre. Sorszám, hárman vannak előttem, paradicsomi állapotok. Negyed óra elteltével szólítanak, egy fiatal srác fogad, minden papírom rendben, akkurátusan végignézi és hangosan végigsorolja, már nem zavar. Nyomtat, a korábban több alkalommal egy oldalra kiférő dokumentum ideje lejárt, az aláírás helye átcsúszik a másik oldalra. Megnyugtat, hogy így is elfogadják majd tőlünk, "kösz haver" villog az agyamban, aztán beugrik: még jó, hogy nem kértek a második "oldalért" egy újabb bélyeget, bár férfiboszorkány vagyok, kétszázért vettem! Elköszönök, 1:1, irány az önkori adóhivatala (V. kerület Bárczy utca), azt már ismerem tavalyról.

Megint nincsenek illúzióim, úgysem tudok az utcán parkolni, de sebaj, ott van tőlük ötven méterre a parkolóház, behajtok, senki sincs előttem, kártyát kapok, beparkolok, gyerünk már.

Sorszámot húzok, szinte azonnal szólítanak is: egy bájos - bár inkább édelgő - géphang szólít a négyes ablakhoz (munkahelyhez). Átadom a papírokat, elvileg rendben, bár az ügyintéző megkérdezi, hogy "ugye maga alkalmazott". Ezen ne múljon, az vagyok, persze, "akkor írja rá legyen szíves a meghatalmazásra". Ráírom, tyű, hazudtam az államigazgatásnak, most mi lesz...

Azonban itt rögtön bele is ütközünk egy paradoxonba, kérdésként merül fel ugyanis, hogy jogosultak vagyunk-e illetékmentességre. Megkérdezem, mik a feltételek, röviden és konyhanyelven: ha nem vagyunk adófizetésre kötekezettek az elmúlt évi vállalkozási bevételünk után, akkor illetékmentesen kapjuk az igazolást.

(Ez mekkora fütyiség már, ha - végeredményben - az állam megköveteli a nullás igazolást, akkor ugyan miért nem ingyenes, főként a vállalkozásoknak és azoknak a szervezeteknek, amelyek még adót is fiizetnek!?)

Gyors fejszámolás, bár az előző évben volt először az egyesületnek vállalkozási bevétele, sajnos nem sok, el is vitték az alvállalkozók, istenem, nem a Világ Üzlete volt. Az illeték kétezer forint, egy pillanatra arra gondolok, kifizetem, jobb a biztonság, de megszólal bennem a pénzügyes, nehogy már, ha nem kell. Igen ám, de az nem úgy van, hogy én azt állítom, hogy jogosultak vagyunk, aztán meg mégsem, ezt bele kellett volna írni a meghatalmazásba vagy külön nyilatkozni. Kezd elmenni a kedvem az egész stréberségtől, mi lenne, ha enélkül nyújtanánk be a pályázatot, na mindegy, majd szerzek aláírást, megoldom. Angolosan távozom, megköszönöm az ügyintéző segítségét, elköszönök a biztonsági őrtől, udvarias, de kibiztosított pokolgép vagyok.

A Munkácsy Mihály utcában lévő VPOP felé veszem az irányt, a franc se tudja, mikor hol lehet átkelni az Andrássyn, jobbra parkolok, balra megyek, még szerencse, hogy a parkolóházban kaptam aprót. A nap rossz híre, hogy Südi Iringónak faszija van, édesdeden jönnek velem szemben, majd később ők is ott intézik az ügyüket, mi dolguk lehet a vámosokkal, ki tudja, talán Scholl cipőket hoznak be az országba...

Az ügyintézés menete echte magyar, a bejárati ajtó után, a lépcső alatt van egy asztal, onnan veheted el (magadnak!!!) a barna kartonpapírra kézzel és filccel írt, lepecsételt sorszámot és az űrlapot. Vajon itt hogy szólítanak, kezd el járni az agyam, hamar választ kapok, az egyik ügyintéző belekiáltja a légtérbe: "van valaki tizennyolcassal?" Még jó, hogy az emberiség a Marsra akar költözni, remélem nem magyarok intézik majd ott az adminisztrációt. Nekiugrok az adatlapnak, elsőre elcseszek valamit. Sebaj, újra az egészet, a második lap alján újból beleütközök az illetékmentesség témakörébe, négy lehetőség van, kettőt beikszelek, egyet az elmúlt év miatt, egyet az idei várható (nem várható) miatt.

Sorszám nélkül szólítanak, az ügyintéző szerintem még 63-ból maradt itt, az az ijedt szemű, csúnyácska arcú, szemüveges, mindig bizonytalan típus, még nem sejtek semmi rosszat. Átnézi mindkét oldalt, majd közli, hogy ezt így nem tudja elfogadni, mivel az illetékmentességnél csak az egyik lehetőség lehet bejelölve, én pedig kettőt ikszeltem, így legkorábbra hétfőn lehet meg az igazolás, mert folyószámla-ellenőrzést kell végezniük.

Lehet, hogy kár volt az összes udvariasságomat otthagyni a Fővárosnál, morcosan közlöm, hogy nehéz lesz folyószámla-ellenőrzést végezni, mivel a VPOP-val az életben nem boltoltunk, így folyószámlánk sincs náluk. Persze ez nyilván baromság, mivel társasági adóról szól a történet, meg végül is APEH, VPOP két egytestvér Ménrót fia, de nekem sem véletlenül jutott eszembe, a tavalyi igazoláson az szerepel, hogy ez Photoshop, ilyen egyesület nincs is, legalábbis nincs adótartozásunk, mer' még a nyilvántartásukban sem szerepelünk.

"Márikát" ez persze nem hozza ki a sodrából, nekik kiadták, hogy csak olyan adatlapot fogadhatnak el, amelyen egy iksz van, így csak keddre készülnek el.

"Az előbb még hétfő volt", jegyzem meg, nórieksön, mire levezetem, hogy ahogy én csináltam, úgy is logikus, mert a "társasági adókötelezettség előreláthatóan nem keletkezik" és a "megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelem utáni társasági adófizetési kötelezettsége nem volt" opciók nem ütik egymást, legalábbis számviteli szempontból, hiszen az egyik az előző adóévre, a másik meg az idei adóévre vonatkozik.

Hajthatatlan marad, ő csak úgy úgy fogadhatja el, hogy blablabla. "Szóval egy iksz kell a papírra?", kérdezem, miközben elkezdem összegyűjteni az asztalra teregetett dokumentumokat. "Akkor nem is találkoztunk, mindjárt hozok egy adatlapot, amin egy iksz lesz." Itt valami elszakad benne, átszól a kolleginának, "nem kell a kolléganője, ha egy iksz kell, egy iksz lesz", de ő csak tovább kéri a közönség segítségét, miközben én már állok fel. Elballagok újabb adatlapért, majdnem remegő kézzel töltöm ki, csak az egyik helyre teszek ikszet (várhatóan nem keletkezik t.adó kötelezettségünk), szerencsém van, "Icukához", az előbb megszólított kolleginához kerülök, három perc alatt kiadja az igazolást (igaz, még megjegyzi, hogy jelentsük be a székhely módosítást)....

Ott a nyelvemen, hogy valami otrombasággal búcsúzom "Márikától", de megesik rajta a szívem, elég nagy sorscsapás így is az élete, valószínűleg el is sírná magát, hagyom.

Rövid időn belül szerzek egy aláírást az iparűzési nyomtatványra, még időben vagyok, rongyolok vissza a Bárczyba, újra parkolóház, valami miatt rengetegen vagyunk kifelé és befelé is, negyed óra szopás, Parkolóház-Én 1:1. Az irodában is többet kell várni, itt is másik ügyintézőhöz kerülök, bár egy kicsit tudálékos, rendben talál mindent, nem árulom el, hogy UV-n vagyok, megkapom a papírt, már csak egy ügyvédnek kell szólnom az APEH miatt, talán áprilisban megjön majd a pénz...

Kurtán-furcsán

lemondott a Gyurcsány.

Ilyen dokumentumot küld a távhő-szolgáltató, ha hosszú időn keresztül nem fizeted be a fűtési díjat, és tél közeledtével félő, hogy kikapcsolják a szolgáltatást.

Fizetési megfagyás.

Hogy hívják a spenótos tengeri ragadozó emlősök egy csoportját?

Cáparaj.

Hogyan szólna az egyik legismertebb amerikai karácsonyi dal, ha Németország megnyeri a II. világháborút és elfoglalja az Egyesült Államokat is?

Jin Goebbels, Jin Goebbels, Jin Goebbels rock...

Mivel az egyik gyakrabban látogatott, ha nem is kedvenc blogom nem jelentette meg, ideírom:

Hogy nevezzük, amikor egy angol tudós felfedezi az elektromágneses indukció jelenségét, majd az rögtön ki is esik a fejéből?

Faraday-kenység.

Pély Barna nem érzi, hogy korszakalkotót csinálna (Velvet)

Én sem, bakker, sőt...

hír az indexen, a sajnálatos veszprémi történésekkel kapcsolatban:

cím: Cozma a légynek sem tudott ártani

majd alatta: Három éve Bukarestben is megkéselték már a román kézilabdázót.

én nem tudom, hogy van ez, de azért az érdekes, ha valakit már másodjára késelnek meg, nem? attól még lehetett a világ jámbora, de hogy nem tudta, mikor, hol nem kellene lennie, az majdnem biztos. vagy legalább ne így tálaljuk már, könyörgök!!!